MEGHÍVOTT ELŐADÓK
A dátum hamarosan kihirdetésre kerül
Bartosiewicz László
Stockholmi Egyetem
Tudományágak közötti átjárás: Bökönyi születésének 100. évfordulója
Bökönyi Sándor, a modern magyar archeozoológia megalapítója, 1926-ban született. Állatorvosi diplomát szerzett, majd egész életét a régészeti kutatásnak szentelte. A Balkánon és Délnyugat-Ázsiában végzett vizsgálatai nemzetközi jelentőségű eredményeket hoztak az ember és az állatok múltbeli kapcsolatainak feltárásában. Különösen figyelemre méltó, hogy a korabeli magyar régészetben azon kevesek közé tartozott, akik valóban interdiszciplináris szemléletben dolgoztak. Jelentős szerepet vállalt abban is, hogy a régészetet a Magyar Tudományos Akadémia szintjén képviselje.
Korai halála óta egy teljes kutatói nemzedék telt el. Éppen ezért érdemes áttekinteni, hol tart ma az archeozoológia: mit mutat Bökönyi Sándor öröksége a jelenlegi kutatások fényében, és milyen perspektívák előtt áll az archeozoológiai kutatás a magyar régészetben.
A dátum hamarosan kihirdetésre kerül
Elisabetta Starnini
Pisai Egyetem
Zöld archeometria a zöld régészet szolgálatában: egy új paradigma
A „zöld archeometria” fogalmát egy új paradigmájaként mutatjuk be a régészeti kutatás fenntarthatóbbá tételének. A megközelítés célja, hogy a régészek olyan eszközöket kapjanak, amelyek segítségével – költséges és roncsolásos vizsgálatok nélkül, például a kerámiák esetében – az összetételi, technológiai és tipológiai makroszkopikus jellemzők együttes felismerésével azonosíthatóvá váljon egy-egy konkrét előállítási hagyomány vagy műhely.
A „zöld régészet” szellemiségével összhangban további cél a már meglévő minták újrahasznosítása és újravizsgálata, ahelyett hogy minden új kutatáshoz újabb mintavételre kerüljön sor. Az új minták gyűjtését ezért a feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozni. A régészeti lelőhelyek világszerte folyamatosan fogynak, sőt egyes esetekben teljesen kimerülnek, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kapott annak felismerése: az ásatás természeténél fogva pusztító beavatkozás. Ezzel párhuzamosan a technológiai fejlődés és a tudományos módszerek előrelépése egyre kevésbé invazív vizsgálati lehetőségeket kínál.
Számos esetben újszerű, áttörést jelentő eredmények születtek pusztán régi gyűjteményekben őrzött vékonycsiszolatok újbóli vizsgálatából, az új ismeretek fényében és holisztikusabb megközelítésekkel. Az előadás a „zöld régészetet szolgáló zöld archeometria” több esettanulmányát is bemutatja
A dátum hamarosan kihirdetésre kerül
Jelena Živković és Vesna Bikić
Tübingeni Egyetem és belgrádi Régészeti Intézet
A régészet és az archeometria párbeszéde:
Középkori és kora újkori kerámiák kutatása
a Közép-Duna-vidéken
A középkor és a kora újkor időszakában a Közép-Duna térsége nagyrészt határvidék volt, ahol különböző társadalmi szereplők kerültek egymással kultúrákon átívelő kapcsolatba. Ennek nyomai a kerámialeletanyagban is jól tükröződnek. Bár a kulturális folytonosság és megszakadás összetett dinamikáját a régészet már régóta ismeri, az archeometriai módszerek kerámiakutatásba való bevonása jelentősen árnyalta ismereteinket az e folyamatok hátterében álló mechanizmusokról.
A technológiai tudás átadásának vizsgálata rámutat arra, hogy a politikai változások jelentős hatást gyakoroltak a helyi kézművességre. Belgrádban az 1521-es oszmán hódítás új gyártási gyakorlatok kezdetét jelentette: ezek a magyar uralom időszakának technológiáitól a teljes chaîne opératoire, vagyis a munkafolyamat minden szakaszában eltértek, amint azt a kerámiák petrográfiai és kémiai vizsgálatai is igazolják.
A Duna, a Száva és a Dráva mentén végzett kerámiatechnológiai kutatások új adatai két, az oszmán korban kialakult technológiai hagyomány jelenlétére utalnak a Közép-Duna régiójában. Az első a korongolt, mázas és mázatlan asztali- és tárolóedények készítéséhez kapcsolódik, amelyek az oszmán városi központokra voltak jellemzőek. A második hagyomány középpontjában a kézzel, illetve kézi hajtású koronggal formált főző- és sütőedények álltak.
A régészeti szempontok alapján a régióban következetes volt az egyes funkcionális edénycsoportok használata, és az egyes csoportokon belül az edényformák is nagyfokú egységességet mutattak. A származási helyek vizsgálata, valamint a kerámia, az engób és a máz előállítási technológiájának rekonstrukciója feltárta, hogy a Közép-Duna térségének mindkét technológiai hagyományán belül több műhely között is zajlott a tudás átadása és cseréje.
Ezek a kibontakozó tudáscsere-hálózatok jól szemléltetik, miként kapcsolódtak egymáshoz a társadalmilag sokszínű közösségek egy olyan határvidéken, amelyet a migráció és a hadviselés egyaránt formált.
A dátum hamarosan kihirdetésre kerül
Christina Papageorgopoulou
Trákiai Demokritosz Egyetem
Ellenálló városok, törékeny életek:
Sokszínűség, válság és túlélés az ókori Thesszalonikiben
A CityLife egy ERC által finanszírozott kutatási projekt, amely bioarcheológiai megközelítésből vizsgálja, miként alkalmazkodtak a múlt népességei a városi környezethez, és hogyan alakítottak ki ellenálló képességet a városi élet velejáró kihívásaival szemben. Az emberi csontmaradványok elemzésén keresztül a projekt azt kutatja, milyen szerepet játszottak a biológiai tényezők az iparosodás előtti városi társadalmak fennmaradásában és fenntarthatóságában. A kutatás középpontjában Thesszaloniki áll, amely jelentős európai városi központként egyedülálló lehetőséget kínál a városi élet diakrón vizsgálatára i. e. 300-tól i. sz. 1500-ig. A CityLife a múlt társadalmainak olyan kulcsfontosságú aspektusait vizsgálja, mint az életkörülmények, a gazdasági struktúrák, a népességdinamika, a kórokozó-terheltség és az immunválaszok.
Az előadás kiemelten foglalkozik az ősi DNS elemzésével, amelynek segítségével feltárható, hogy a kereskedelem, a migráció és a közösségen kívüli házasságok (exogámia) miként járultak hozzá a genetikai sokféleség növekedéséhez a városi népességek körében. Ezzel párhuzamosan a társadalmi, vallási és szomszédsági alapon szerveződő csoportok kialakulása elősegíthette a közösségen belüli házasodást (endogámiát), ezáltal csökkentve az adott közösségek genetikai változatosságát. A stabilizotópos vizsgálatok, a csontvázakon megfigyelhető stresszmarkerek és az innovatív számítógépes módszerek együttes alkalmazásával a kutatás a városi élelmezési rendszerek ellenálló képességét és fenntarthatóságát is vizsgálja. Ezek a megközelítések lehetővé teszik annak feltárását, hogy az élelmezési rendszerek miként reagáltak a válságokra és a hosszú távú átalakulásokra, valamint hogy a népességnövekedés és a társadalmi-gazdasági zavarok milyen hatással voltak hatékonyságukra.
Az előzetes genetikai eredmények megerősítik Thesszaloniki lakosságának sokszínű és multikulturális jellegét. A demográfiai adatok a fellendülés és népességnövekedés ciklusaira utalnak, amelyeket jelentős megterheléssel járó időszakok szakítottak meg. A fejlődési stressz, a betegségek és a halálozás jelei – különösen a csecsemők és gyermekek körében – arra utalnak, hogy a városi élet már egészen fiatal korban komoly kihívásokat jelentett. A folyamatban lévő kutatások többek között az élelmezési egyenlőtlenség, a vallási eredetű táplálkozási korlátozások, valamint a táplálkozásban bekövetkező változások kérdését vizsgálják a jelentős konfliktusokat, járványokat és társadalmi instabilitással járó időszakokat megelőzően és azokat követően.
A dátum hamarosan kihirdetésre kerül
Alexandra Rodler
Osztrák Tudományos Akadémia Osztrák Régészeti Intézete, Bécs
A nyersanyagoktól a színig:
Archeometriai szempontok a pigmentgyártásról és -kereskedelemről
A szín központi szerepet töltött be az ókori világban: nem csupán esztétikai választás volt, hanem az erőforrások elérhetősége és a technológiai tudás által meghatározott anyagi kifejezőeszköz is. Az élénk színpaletták kialakításához a természetben előforduló, minimális feldolgozást igénylő ásványi pigmentek széles skáláját használták – például okkert és cinóbert –, más anyagokat pedig összetett, többkomponensű, magas hőmérsékleten előállított technológiákkal hoztak létre, mint amilyen az egyiptomi kék. Az ókori írott források hangsúlyozzák az anyagok minőségének és származási helyének jelentőségét, eredetük és feldolgozási helyük azonban továbbra is kevéssé ismert. Egyes pigmentek ritka nyersanyagokból készültek, ezért a régészeti leletanyagban csak szórványosan jelennek meg, míg más, könnyebben hozzáférhető alapanyagokból előállított pigmenteket széles körben alkalmaztak, és feltehetően nagy távolságokra is eljutottak.
Ez az előadás az ERC által finanszírozott Color in a New Light projekt új eredményeit mutatja be, és a pigmenteket a termelés, a kereskedelem és a kulturális kapcsolatok tágabb összefüggésrendszerében helyezi el. Jelentőségük ellenére a pigmentek kutatása mindmáig háttérbe szorul ellentétben például a fémekkel: a pigmentek eredetének meghatározásához továbbra is hiányoznak a kellően megalapozott módszerek és az átfogó referencia-adatbázisok. Emiatt a pigmentek eredetére és elterjedésére vonatkozó értelmezések továbbra is számos bizonytalanságot rejtenek.
Az előadás középpontjában az egyiptomi kék áll. A kutatás nyomon követi az ellátási hálózatok változásait, és vizsgálja a pigmentgyártás lehetséges átszerveződését a i. e. 1. században. Az egyiptomi kék magas hőmérsékleten működő műhelyekben készült kalcium-, szilícium-dioxid- és rézalapú vegyületekből, hozzáadott folyósítóanyaggal. Előállítása jól példázza a technológiai tudás és a nyersanyagbeszerzés összefonódását. Gyártása szorosan kapcsolódhatott az üveg- és fémművességhez, ami közös műhelyekre és egymást átfedő kereskedelmi hálózatokra utal.
Mindeddig azonban csak néhány előállítási központot sikerült azonosítani, és a származási hely vizsgálatára irányuló kutatások is meglehetősen ritkák. A rendelkezésre álló korlátozott adatok arra utalnak, hogy távoli rézlelőhelyek nyersanyagait is felhasználták, ami jól érzékelteti e beszerzési rendszerek összetettségét. A pigmentek előállításának és kereskedelmének rekonstrukciójával a kutatás új megvilágításba helyezi az ókori kapcsolatrendszereket, és árnyaltabb képet ad a technológiai és gazdasági szerveződés működéséről.